máj
19

Az idő az a mérőeszköz, ami kiszűri a dolgokból a múlandóakat, a fontosakat, és az örökkévalóakat.

A múlandóak elmúlnak - minden próbálkozásunk ellenére. A fontosak is.

Csak az örökkévalóak, az igazak maradnak ott valahol a szita alján. Akinek van füle a hallásra, az hallja, és akinek van szeme a látásra, az lássa.

Egyedüli lehetőségünk: egyetérteni, nem összeszólalkozni az idővel.

Egyedüli célunk pedig: az örökkévaló irányába haladás.

A bejegyzés trackback címe:

https://lorelei.blog.hu/api/trackback/id/tr651132385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.