feb
16

Az öröm művészetéről...

| Szerző: lorelei | 11:48 pm

 

Szeretnék beszélni az örömről, arról a múló, törékeny pillanatról, mely oly hamar jő, s ugyanúgy tovaszáll, tünékeny illatot hagyva maga után... 
     Az öröm, melyre mindenki vágyik, oly közel van. Benne van érzékeidben - egy érintés bársonyosságában, egy  eléd táruló kép bűbájában, egy átölelő mosolyban...

Ezek a természetes örömök. Velünk született képességünk az örömre.
     Ezt a velünk született képességet fejlesztenünk kell. Meg kell látnunk az egyszerű dolgok selymes fényét, a múló pillanatok  ünnepélyességét..., s elő kell tudnunk idézni örömteli pillanatokat a megfelelő rituáléinkkal... 
     Az öröm azért van, hogy tekintetünk megőrizze bársonyosságát, lényünk frissességét, humánumát.
     A bennünket körülvevő szépség, jóság, harmónia létezik, anélkül is, hogy meglátnánk és örülnénk neki. 
De meglátva megsokszorozzuk azt, átadva másoknak, felderítjük az ő arcukat is.
A szépség értünk létezik, a mi örömünkért.
Mi pedig azért vagyunk, hogy megsokszorozzuk ezt az örömöt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lorelei.blog.hu/api/trackback/id/tr68947695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.