ápr
26
    

        1. rész A szörnyű ébredés

       Vivien már rég nem érezte magát ennyire üresnek. Csak ült a  fotelben és eregette a füstöt. Mellette az asztalon egy pohár sör, egy tele hamutárca, a földre ledobva pedig a tegnapi piros ruha, cipő, egy törött borospohár. A szoba másik végében az ágy gyűrött, s rajta a tegnapi mulatozás maradványai: egy párna leöntve vörösborral, az ágynemű feldúlva.

       Nemrég ébredt, erős fejfájással, amely utólag egész testében szétterjedt, nem tudni mitől. De a fejfájásnál is rosszabb volt, hogy nem emlékezett semmire, ami tegnap történt. Csak homályosan emlékezett, hogy barátnőivel egy partin voltak, aztán egy idegen férfivel táncolt és tovább semmire. Talán az a férfi elkisérte hazáig, talán behívta... De mért nem emlékszik semmire? 

       Már nem is tudja, mióta ül ott magába roskadva, félig meztelenül, csak egy vékony selyem hálóing van rajta. Később megpróbált felállni, hogy bemenjen a fürdőbe zuhanyozni, hátha így helyrejön kissé.
         
       Ekkor tört rá egy olyan irtózatos érzés, ami eddig soha. Elsősorban rosszullét volt, hányinger, de egyfajta elhagyatottságérzés is vegyült bele. Nincs ott senki, hogy segítsen, teljesen magára maradt, s zuhan, zuhan lefelé, valamerre a semmibe. Aztán már nem érzett semmit, minden elsötétült előtte. Nem tudni, mennyi ideig feküdt a fürdőszoba ajtajában. Mikor újra magához tért, még annyi ereje sem volt, hogy megmozdítsa a kezét. Újra előtört benne az érzés, hogy egyes-egyedül van a világon, gyengén, és fél, szörnyen fél... és nincs, ki segítsen.

       Nincs? És Erik? Biztos segítene rajta, ha tudná. Mentőt hívna, vagy biztosan kitalálna valamit, hiszen ő olyan erős, olyan élettelített. És szereti. De nem. Nem láthatja ilyen állapotban.Vivi érezte, hogy nem bír mozdulni sem, mintha egész teste megmeredt volna. Nagy erőfeszítést tett, hogy megemelkedjen, de visszaesett, s érezte, hánynia kell. Miután hányt, valamivel megkönnyebbült, de nem sikerült megemelkednie. Ott maradt fekve...

      Egyszercsak magához tért, s észrevette, hogy besötétedett. Végre fel tudott tápászkodni. Sikerült bejutnia a fürdőszobába, s megmosni az arcát. Ekkor már úgy érezte, teljesen helyrejött, s lezuhanyozhat. Vagy inkább teljesen elmerül a fürdőkádban.

      Levetkőzött, belepillantott a tükörbe, s szinte hátratántorodott. Arcán, pontosan a szeme alatt egy jókora piros folt éktelenkedett, majd a nyakán, és a mellén két még nagyobb. Ezek már kékes foltok voltak. De mitől? Nem emlékszik rá, hogy megütötte volna magát. Tünődött, de nem jutott eszébe semmi . Mindegy, gondolta, s belépett a fürdőkádba.

       Végre kellemes érzés töltötte el. A meleg víz és a fürdőolaj illata jótékonyan hatott kimerült testére és idegeire.Élvezte az illatos víz meleg ölelését. Igen, jól érzi magát. Nem történt semmi. Mire kiszáll, már megint a gondtalan, elbűvölő Vivien lesz, aki csak úgy habzsolja az életet, s mindenkit levesz a lábáról.

A bejegyzés trackback címe:

https://lorelei.blog.hu/api/trackback/id/tr5764023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.