Az emberek néha hidegen tekintenek rám, s én is rájuk. Máskor meg megmagyarázhatatlan érzés köt össze. Talán egy ritmus, egy hangulat. Talán az univerzális szexuális energia. Valami.
Éreztél-e már rémületet, amikor néha mindent elsöprő szenvedélyek kerítenek hatalmukba? Én igen. Nemrég még teljesen átéreztem önmagam kontrollálhatatlanságának érzetét, az elkerülhetetlen szétforgácsolodás érzetét.
S rá kellett ébrednem: ez adja életem értelmét.
Most Justin Timberlake egyik dalát hallgatom, talán ismerős: What goes around… Olyan valaki, aki az életet a ritmusban éli meg, nem élhet úgy tovább, hogy elmenjen egy ilyen ritmus mellett. Nem arról beszélek, hogy az élet értelme, meg más közhelyek, hanem egyszerűen vannak dolgok, melyekről, ha lemaradsz, megrövidíted önmagad. Nekem a zene az élet, pontosabban a ritmus, melyet egyes stílusok hoznak az életembe. Ilyen például a hip-hop, a rap, a house. De ez csak felsorolás, üres kategorizálás. A dolgokat viszont megélni kell. Közönséges ember vagyok. De amikor például táncba lendülök, az általában ragályos. Olyankor garantáltan minden körülöttem levőre átragad az elsöprő ritmus. Ezek az én közönséges szenvedélyeim. De az élet számomra szenvedély, intenzív ritmus, amit emberek, érzések, és dallamok váltanak ki belőlem, s amit tovább akarok adni mindenkinek, aki nyitott rá, hogy másként is megélje az életet, mint bizonyos élethelyzetek sorát, életesemények és az idő múlását.
